Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.06.01. Csütörtök: A tökéletes helyettes

Reggelre kelve végem volt, mint a botnak. Émelygés, hányinger, gyengeség. Azanyját. Talán napszúrást kaptam? Vagy túl sok volt a tegnap esti kupica? Nem sok jót jelentett, hogy a számban éreztem az elözö napi szalámis lencsefözelék minden ízmolekulájából egy kellöen intenzív szignifikáns mintát. Jaj.
Rövidesen nekiindultunk a Boszporusznak. Jeleztem Attilának, hogy lehet, hogy ma övé lesz a föszerep. Kikerültünk pár hajót,


tudományosan elmagyaráztam a kitérés pszichológiáját, a part távolság tartást, aztán látva hogy milyen profi a srác, elzuhantam a kokpitban. Nem irigyeltem, mert tudtam, az elején a kormányosban nincs meg a hajó-tudat. Azt képzeli, hogy ö csak útban van, ha ö nem megy arrébb, mindenki rajta gázol át, az ö dolga a teljes idomulás és alkalmazkodás. Idövel aztán kialakul a kormányosban a hajó-öntudat, tudja, hogy öt is látják, neki is van útjoga, és senki más sem vágyik arra, hogy nekünk jöjjön. És hogy néha az ö dolga a passzivitás.
Attila többször szólt, hogy keljek, jön egy bója, innen vagy onnan kerüljük, jön egy hajó, nem egyértelmü. Közbe kénytelen kelletlen rádióznom is kellett, hogy a Boszporuszt felügyelö egyes szektor-koordináló központoknak jelezzem a helyzetünk.
Vitorlás kikötöt kerestünk. Most már tényleg kezdett emergency situation lenni, mert alig bírtam ébren maradni. Gyomorrontás. Olyat ettünk elözö este, hogy kikészült az amúgy vasgyomrom. Nem haragudtam rá, teljesen a hibahatáron belül teljesít, ennyi belefér.
Idöközben sehol nem láttunk árbocokat. A térképem által jelölt helyek halászkikötök voltak, nem láttunk yachtokat. A bejelentkezés és a radar állvány legyártatása miatt mindenképp egy nagy yachtkikötöbe akartunk menni. De nem volt sehol ilyen.
Lassan elénk tárult Isztambul és a Boszporusz teljes hangulata. Illetve még csak Attila elé, mert én agonizáltam. Szerencsére nem sokáig mert sikerült elintézni a vacsora teljes elidegenítését a szervezetemböl. Még szerencse hogy a kikötöben már rosszul voltam, különben már híre menne, hogy sima vizen tengeribeteg vagyok. Rögtön jobban lettem.
A Boszporusz az egy varázslás. Egyszerre van az embernek tengerparti, folyóparti és velencei hangulata. Leírhatatlan a hajók nyüzsgése, vizitaxik, magánhajók virgonckodnak mindenhol. A parton sétányok, utcák, terek, piacok, aztán végig vízparti házak, villák, itt-ott tákolmányok kusza rendszere, a megvillanó hiper-luxus (villa hajóval, hajódaruval, szolgákkal), aztán a háttérben monumentálisan magasodó hidak, a párába belevesznek szinte, a város meg végeláthatatlanul elterülve szerte a két part minden dombjain, mérhetetlen zölddel, fákkal övezve. 15 millió ember él itt. Nem tudjuk felfogni.
Kikötökeresésünk végül Boszporuszi városnézéssé avanzsált. Nagyon élveztük a látványt. Attila volt az örség, de azért volt alkalma fényképezni, videózni is, én meg bár jobban voltam, két rácsodálkozás között csak elaludtam megint a kokpitban.
Helyzetünk az Aranyszarv öbölben kulminált. Úgy értesültünk, közel ehhez a helyhez van lehetöség elintézni a belépést. Felmértük a helyzetet. Itt az egymást keresztezö gyorsjáratú személyhajók olyan hullámzást generálnak, hogy lehetetlen kikötni. Billegésböl 30 fok dölést produkáltunk. . ..! A nagyhajók itt a tömegközlekedés része, az Európai és Ázsiai oldal között menetrendszerüen járnak az 5-600 embert befogadó óriások, az emberek úgy szállnak be rájuk, mint a metróra.
Nem volt kikötési lehetöség. Utolsó lehetöségként lementem a kabinba és felkutattam a laptopomon a Török követségtöl kapott yachtkikötö jegyzéket. Ezt már korábban is kellett volna, de biztos voltam benne, hogy ránézésre is találunk egy jó kikötöt, itt majd egymást érik ezek nyilván, és a rosszullétem miatt inkább nem tanulmányoztam a szakanyagot. Attila volt az a magyar kormányos, aki egy 8 és fél méteres kis yachtot kivezetett az Aranyszarv-öböl fortyogó vizeiröl, amíg én az infókat kerestem. Helytállt. Bár valószínü, hogy a véredényei is kellöen megforrtak idöközben. . .
A Kalamis marinát este 6-ra értük el. Megkértem Attilát, hadd feküdjek le, ma már nem tudok semmihez fogni, talán reggelre rendbe jövök. Megköszöntem neki a hösies helytállást, tökéletes helyettes volt.
Helyzetünk: Kalamis Marina, Isztambul, 40 58.270N 029 02.170E

(előző nap)(következő nap)




















































(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ