Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.05.30. Kedd: A genyó harbormasterek napja azaz megérkezünk-e egyáltalán valahová?

Burgaszban reggel teljesen felhecceltek az officiálok. Rendes veszekedést kezdtem velük.
Történt, hogy felkeltünk szépen 4:30-kor. Nem volt ez holmi hobbi. Ma úgy kellett intézni az ügyeket, hogy nap végére még világosban elérjünk egy török kikötöt, ahol ráadásul nem is tudunk majd kikötni, csak bekunyerálni magunkat, mivel az elsö hivatalos belépést Isztambulban lehet megejteni, addig úgy kötünk majd ki, hogy valamilyen


'emergency situation'-t fogunk elöadni, mint a hattyú halálát. Reggel már bizsergett a talpam és minden porcikám, hogy menjünk már.
Ekkor történt, hogy a vámos, aki elözö nap még azt mondta, csak vele lesz dolgom, elöhívta a burgaszi harbormastert. A harbormaster nem tünt genyónak még az elején, csak piaszaga volt nagyon. ö mondta be azt a kicsi összeget, amely régóta a legnagyobb felháborodást okozta bennem, mármint az összeg arányában.
Annak idején, elsö Bolgár belépésunkkor, még a Duna menti Ruszéban, legomboltak tölünk 30 Eurót, mint Bolgár navigácija certifikáció díjat. Kicsit meglepett, de mivel bizonygatták, hogy ez a teljes évre érvényes a vizeikre, gondoltam kicsengetem, ha ez a rend. Aztán Balchikban, már a második Bolgár látogatásunkkor, a tengerparton szóltak, hogy nem lenne nagy baj ha itt most kiterítenénk nekik épp még 20 Eur-t, navigácija certifikáció, ugye. Ott hiába magyaráztam a Ruszei esetet, meg lobogtattam a ruszei okmányt, tojtak rá és röhögve legyintettek, hogy ez a TENGERI lesz, az meg a folyami volt. Aha.
Ezzel a háttérélménnyel a balféltekémben hallom, ahogy a piás burgaszi harbormaster kér tölem lazán egy tizest. Na mire? - kiváncsiskodtam. Hááááááátttt: navigation permission! Ez igen. Elöadtam neki, hogy már két ilyet vettem, aztán minek nekem egy harmadik jóember? Nem érdekelte. Gondosan elmagyarázta: ha kijelentkezek Bulgáriából, hatályát veszti a két régi engedélyem és Burgasz-Isztambul senkivizére kell egy harmadik, amit egyébként Bulgária szed be. Príma gyakorlat. Elhagysz egy országot, a másik, országba való átérésig fizess az ex-országnak még egy kis vízhasználati díjat. Merész felvetésemre, hogy nem fizetek, ö egy laza 'akkor nem hajózol' ritörnt nyomott, szemmel láthatóan élvezve a színjátékot. Azanyádhétszentségesmindenit gondoltam, igen felpaprikázva. Egy ideig forrongtam Attilának és a radikális illegal elhajózás gondolatát fontolgattam, de a vámosok bitorolta útleveleink megtörték lázadó lelkemet és elindultam a tizessel az öreghez.
Az öreg ehte genyó volt, sejtésem beigazolódott. Mivel magától nem adott számlát, ez egy saját hatáskörben elkövetett, opcionális díjszedés volt csupán. Nagyon bosszantott, egyrészt már a töketlen Burgaszi visszatérés, a reggeli idöhúzás (az ügy vagy háromnegyed órát eltartott), meg ez a rabló attitüd. Esküszöm a Román és Szerb officiálok gentlemanok teljesen.
Minden jó ha jó a vége, elszabadultunk, levontuk a Bolgár lobogót. Nem kellett volna ennek a harbormasternek megrontani a jó kis Bolgár emlékeinket. Spongyát rá.
Nagyon hosszú napunk volt, relatíve a többihez képest. Sajnos szembeszében kellett küzdeni, ezért vegyesüzemben mentünk vitorlával és motorral. Nagy vizen, kis szembeszélben, az arányában (Balatonhoz képest) nagy hullámok szemböl teljesen meg tudják állítani az ilyen kis hajó lendületét, ezért kellett egy kis motor, hogy tartsuk a lendületet.
Igyekezetünk nem volt hiábavaló. Alkonyatkor értük el a határt, és még épp láttuk a part sziluettjét, amikor megkerültük azt a hegyfokot, amely mögött az elsö Török kikötö bújt meg. Kellemetlen volt, mert épp ebben a mélyszürke idöben a szél igen bedurrant, de szerencsére ekkor már belöttük a kikötö fényeit és irányba voltunk.
Vaksötétben hajóztunk be Limankoy-ba, ahol egy hadihajón és többtucat halászhajón kívül más nem is tanyázott. Határsértettünk. Elvileg belépés nélkül nem léphetünk partra, de már be volt készítve az 'emergency situation' vészhelyzet szöveg, szóval odakinnt 'big storm', nincs gázolajunk, a motorunk túlforrósodott, a barátom beteg, stb.
Ekkor érkezett a genyó harbormaster Török változata. Ránknézett és annyit mondott 'problem'. Bólogatott és ismételte, 'problem'. Ez ment egy darabig. Az igen szük kommunikációja tudatos rosszindulat volt, mert a jól titkolt nyelevtudását egy spontán 'where are you from'-al elárulta. Aztán eltünt és otthagyott egy figyelöembert, aki nem engedett minket sehova.
Mondtam is Attilának, figyelj, akkor innen irány Isztambul? Nem tünt túl lelkesnek a fiú, ahogy a köteleken kifütyült a szél, de én se voltam hangulatba este 10-kor nekiindulni. Mindenesetre ott és akkor még nem látszott, hogy a napnak vége lenne.
Hamar kigördült egy katonai terepjáró. Két barátságos sziklaarcú géppisztolyos és valami szakaszvezetö srác ugrottak mellénk, papírjainkat kutatták. Nyelvtudás nuku, azért ök igen választékos Törökséggel magyarázták nekünk a helyzetet, mi meg hümmögtünk.
Engem hirtelen beirányítottak a dzsipbe, mellémült az egyik géppisztolyos aztán az esélyegyenlöség jegyében Attilánál és a hajónál maradt a másik. Elfurikáztunk a hadihajóra. Ott engem levezettek a hadihajó aljába. Igen érdekes érzésem volt ahogy a létrán másztam lefelé. Nem is akartam nagyon körülnézni, hátha a végéra még túl sokat tudok. A hadihajó bugyrainak mélyén aztán kiderült az igazság, mert a legénységi szállás szalonjában találkoztam a nyelvzsenivel: 'welcome aboard, take a seat please, where are you from?'. A srácon metallicás vagy ilyen jellegü póló volt, laptopon bütykölt valamit, nyakába fejhallgató zenével, elötte kis füzetkébe jegyzetelt. Nyilván ö az a nemzeközi hadiegyetemeken végzett menö militáns stratéga gyerek, aki már olyan szerkót horhat a hadihajón, amilyet csak akar, a többit meg hagyja cirkuszolni.
Tökéletes angolsággal tárgyalt velem, megállapodtunk, hogy csak 'emergency situation' miatt kötöttünk mert, mert lényegében álmosak vagyunk mint állat - röhögött - majd kérte, hogy akkor az öböl közepén álljunk horgonyra, és ne szálljunk partra ha nem muszáj, majd reggel távozzunk. Ha valamire szükségünk van, vagy baj van, a 16-os VHF csatornán elérjük öt.
'Of course, Sir' válaszoltam majd kezet rázva elbúcsúztunk. A dzsip visszavitt, a fegyveresek leléptek, mi pedig horgonyra álltunk Limankoy kikötöjének közepén, 4m mély vízben . . ..
Helyzetünk: Limankoy, Bolgár-török határtól délre

(előző nap)(következő nap)

































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ