Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2010.09.26 Vasárnap: Mechanicus nem kegyel

A szombatot várakozással töltöttünk, a szél délről fújt, éppen szemből. A gribek szerint holnap befordul nyugatiasra, azzal negyedszélben már egy takkon tudunk haladni Szicília felé. A móló végénél hatalmas hullámok törnek, többen itt várakoznak, hogy elmúljon a déli szél. Mögöttünk egy Lagoon 380-as áll, a franciák óránként bicikliznek a móló végére hogy ellenőrizzék a szélhelyzetet. Domani.
A kikötőt már otthonunknak tekintjük,


standard croissant reggeli kávéval, wifi, a bárban már törzsvendégek vagyunk. A kikötőben kódorog Prérifarkas, egy szánalomteljesen kinéző sovány kiskutya, Sancával megbeszéljük, induláskor otthangyunk neki kaját, hamarabb nem, mert még mellénkszegődik végleg. Utóbb kiderül, a bárban ő is törzsvendég, esténként giga méretű maradék kalamárikat, pizzákat és pasztákat kap, de valamiért mégsem hízik. Becsületes neve: Schweppes. Nekünk már Prérifarkas marad.
Másnap a jóslatok beigazolódtak, a szél befordult. 11 körül indultunk el a nyugatias szélben, ez már a partról fújt és kissé legyalulta a szembehullámzást, de azért még van. Egy idő után almul, sajnos már nem elegendő, hogy vigyen minket, motorrásegítés kell. Egy idő után marad a motor, a szél megáll, néha szemből egy kis brízt kapunk. Szemből döghullámokat darálunk.
Uticélunk a szicíliai Siracusa, a terv szerint holnap délelőtt odaérhetünk, ha kedvező szelünk lenne, akkor direktben továbbhajózunk Máltára, meglátjuk.
Rocella Ionicát már 13 mérfölddel hagytuk magunk mögött, amikor megtörtént az, amire szoronva gondoltam már jóideje.
Mumusként élt bennem az érzékcsalódás, hogy a Volvo fordulatszáma leesik. Rengeteget motoroztunk úgy, hogy jártamban keltemben a hajón mintha fordulatszámesést hallottam volna. Ehhez elegendő volt, ha a konyhaeszközök normális apró csörömpölése abbamaradt, már hegyeztem a fülemet, és kémleltem a kamarádok arcát, vajon ők is hallják-e. Általában csak képzelődtem, vagy épp megbillent a hajó, átrendeződtek az edények, vagy csak úgy fordultam, hogy egy rövid ideig más tónusban hallottam a morgást.
Sokat dolgoztam a Volvo-n otthon, kivettem az egészet, leszereltem a tengelyt, szétszedtem a hajócsavar állásszögét állító hajtóműházat, tömítéseket, csapágyakat cseréltem ki. A Volvot teljes egészében letisztítottam, újrafestettem és az egész cuccot visszaszereltem. Nem kis munka a magamfajta botcsinálta gépésztől és ahogy óráról órára haladtunk a tengeren, növekvő büszkeség töltött el, hogy sikerült a projekt.
Másfél évet állt magára hagyva a hajó, a motor és az akkumulátorok, amikor 2009 márciusában felraktam a sarukat az akksira, és csináltam egy próbaindítást. Ott, abban az állapotban, ahogy 18 hónapja hagytam, friss akkutöltés nélkül a lendkerék kettőt fordult és a motor jókedvűen pöfögni kezdett. Ez volt az oka, hogy a belsejéhez nem nyúltam. Sokan ajánlották, hogy szedjük szét az befecskendezést is, nézzük meg a hengereket, én arra gondoltam, minek bolygatni, a motor belseje jó kell legyen, ha így indul.
Zadar felé motorozva történt az első fordulatleesés. Akkor, egy órát pihentettem, majd csökkentett terheléssel szépen elpöfögtünk.
A srácokkal hajóztunk Telascica felé, amikor ismét megtörtént. Ekkor azonnal lejjebb vettük az állásszöget, a motor felpörgött, és vitt majdnem azonos segítséggel.
Végül Ionica felé összesen 28 órát járt probléma nélkül. Összeértek bennt a dolgok - mondta Sanca. Maximálisan kezdtem újra bízni a motorban.
Ekképp füleltem most is, Siracusa felé menet, hogy esik-e a fordulat, egy furcsa pillanatban megint hallottam? Aztán Palira néztem, és láttam, hogy ő is fülel. Esett. Aztán tovább esett. Aztán mégtovább. A Volvo egyszercsak, annyi sokszáz megbízható pöfögős óra után, megállt. Megállt itt nekem, megálltál öreg cimbora. Hát mennyit vittél engem, le a Dunán, végig a Földközin, aztán Marseille-ből hazáig 40 napon át? Elfáradtál. Megszakadt a szivem. Ennyit tudott tenni szegény, hát eddig húzta. Minden Vega tulajdonos tudja, hogy a Volvo MD6 egy szuper kis motor, de egyszer a távoli jövőben eljön a pont amikor nincs tovább. Ezek szerint eljött. A Berserk, a Rebellion, és a Wagner Úr Albin Vegák mind így jártak. Azóta új motor pöfög bennük. Hittem benne, hogy ha jó gazdája vagyok a Volvonak, kap olajat, vizet, üzemanyagot és szűrőket, akkor velem marad a csoda, egy majdnem negyven éves motor amelyik nem hal meg.
Halvány reménysugár volt, hogy felszedtünk valamit, de ennek kevés esélyt adtam. Bedugtam a fejemet a víz alá szemüvegben, de tiszta volt a csavar. A hűtés rendben volt, 50 fokot jelzett a hőmérő, olaj van benne, üzemanyagot kapott. Indítóztam, de a dynastarter nem tudta megforgatni. Kinyitottam a dekompressziós csapot és kézzel próbáltam tekerni, nem ment. Megszorult a henger.
Visszafelé vettük az irány, Ionikába. Gyenge hátszéllel, vitorlákkal, késpbb élénkülő parti szélben 3 óra múlva a kikötőnél jártunk ismét. A kikötést vitorlával terveztük, nem számoltam vele, hogy a Volvo beindul. De beindult. A manővert megcsinálta.
Kikötöttünk. A diagnózisom lokális melegedés, a motortéren belül lehet egy eltömődött hűtőjárat, amelyhez nem jut el a hűtővíz, és nagyobb terhelés esetén (itt most döghullámokkal szemben motoroztunk, a hajó rendszeresen megállt, ahogy belecsapódott a következő hullámba) felhevül egy-egy ponton annyira, hogy a henger megszorul. Ezt támasztja alá az is, hogy amikor 28 órát ment, az idő jelentős részében enyhe oldalszél is segített, vitorlákkal, illetve teljesen sima volt a tenger. Otthon két napig öblögettem, ecettel mostam a motor belsejét, persze nem lehetett minden hűtőjárathoz hozzáférni, de bíztam benne, hogy ki tudom mosni a Marseille-ből való 40 napos folyami hazaút során, a direkt hűtés miatt óhatatlanul lerakódott iszapot. Jött is ki iszap rendesen, úgy tűnik nem az összes. Így jártam.
Úgy döntöttem alszom rá egyet. Az opciók: így továbbmenni, motort szerelni, befejezni az utat.
Sancával kiengedtük a fáradt gőzt, késő éjszakáig amarettók és sörök segítettek a helyzet feldolgozásában, ami csak részben sikerült. Helyzetünk: Rocella Ionica 38 19.711N 016 26.167E

(előző nap)(következő nap)































(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ