Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2007.08.19. Vasárnap: Egy kicsit otthon

Ma Mulhouse-ba értünk. A délelött folyamán a szervezett zsilipeléssel átjutottunk a maradék 21 zsilipen és megérkeztünk.
Mulhouse egykori otthonom. Mindenféle érzések keveredtek bennem, ahogy beértünk. Alig emlékszem valamire a városból, csak arra, hogy 9 évvel ezelött, bö fél évig elég sokat küzdöttem itt egy munkahelyen a jobb boldogulásért, de nem sikerült. Mi van itt azóta? Mi újság azzal a kevés baráttal, akikre akkoriban igazán


számíthattam? Hamarosan kiderül.
Mulhouse sokat fejlödött, egy álmos, szürke, kihalt városra emlékszem 1998 augusztusából. Akkor azt beszélték, mindenki szabadságra ment, azért kihalt a város. Most viszont tele van élettel, zsongás, forgalom, a pályaudvar épületét felújították, teljesen újszerü és korszerü, nemrég adtak át két villamosvonalat is, Combino jellegü villamosok járnak, tele van élettel a hely. A kikötö is barátságos, kedves capitanerie-val, szép fürdöszobával, nagyon kultúrált.
Rendbetettük a hajót és magunkat, és már meg is érkezett Bernard, régi barátom. Sajnos azóta nem is találkoztunk, de Bernard volt az elsö itt, aki akkoriban segített nekem. Töle tanultam meg valamelyest franciául, türelmesen beszélgetett velem sok ebéd alkalmával, egy alkalommal elkísérhettem egy üzleti útra Normandiába, amikor meglátogattuk Honfleur és Douville városát és egy öntödét, a Manoir-t, ahol magyar lobogó és "Bienvenu Monsieur Storz, Monsieur Sinkó" fogadott.
Bernard a családdal érkezett, feleségével Elisabeth-el, és két lányával, Rachel-el és Nadege-el. Így vacsoráztunk, Emese Nadege-el tudott angolul beszélgetni, én pedig a kommandós franciatudásommal boldogultam. Szeretik a franciák, ha a saját nyelvükön tud velük beszélni valaki, azonnal elfogadják, mégha nagyon nyekegve is beszél az illetö. Kevesen tudják, de a franciáknál az idegen nyelv ismeret nagyon kényes dolog, amíg egy francia nem prefekt egy másik nyelven, nem szereti használni, mert hendikepnek érzi, nem tudja magát annyira finoman kifejezni, mint a saját nyelvén. Ezért van, hogy a külföldiekkel ilyenkor nagyon zárkózottak, amit a legtöbb külföldi bunkóságnak él meg részükröl, pedig szerintem nem tehetnek róla, egyszerüen nagyon nehezen tanulnak meg idegen nyelvet, viszont nem használják, amíg nem teljesen profik. Velem általában nagyon figyelemesek, és segítöek a franciák, feltéve, ha a nyelvükön szólitom meg öket. Egy "do you speak english?" viszont garantált kudarc, behúzzák fülük, farkuk.
Az is igaz, ha egy francia elér egy jó nyelvi szintet angolból, nem lehet leállítani. Az már annyira nagy teljesítmény itt, hogy állandóan használni akarja, büszke rá. Szerencsére Bernard nem szeret angolul beszélni, így tudtam vele sokat beszélni franciául és valamennyire megtanulni.
Bernard jól van. Nemrég nyugdíjba vonult, azóta napi 12 órát dolgozik otthon, a házán. Napi 2-3 órát gyalogol, edz. Szereti a sivatagot, évente 1-2 alkalommal a Szaharába vonul, ahol 16 napig, napi 8 órát gyalogolnak, touareg vezetökkel, éjszaka a szabad ég alatt alszanak, 0 fokban. Azt mondja, szereti a nagy teret, a nyers természetet, a civilizációtól való távolságot, ott szabad a lelke igazán. Nagyon jó a fizikuma. A Santiago del Compostella-ba vezetö zarándokutat jövöre tervezi végigjárni.
Nagyon jó volt újra találkozni velük.
Helyzetünk: Mulhouse 47 44.500N 007 20.500E

(előző nap)(következő nap)







(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ