Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.05.16. Kedd: A SexsAginta meglepetései

Rusze elbüvölt mindkettönket. Igazi felfedezés érzésünk volt, mivel lényegében semmit nem tudtunk a városról, csupán annyit, hogy jó nagy Bolgár kikötöváros, kb. Budapest/10 méretben. Még érkezésünk estéjén tettünk egy portyát a városban, mivel a hajót a kíváló hajósklubban bizalommal hátrahagyhattuk.
Az elsö meglepödés az épületek láttán volt. Rusze belvárosa ugyanis éppúgy lehetne Athén, Buenos Aires (az Evitát itt is


forgathatták volna!), vagy némi renováció után akár a Váci utca is, századfordulós, köfaragásokkal díszített épületek sorakoznak itt, ornamentika, köerkélyek, gyönyörü homlokzatok.
Abszolút Európai kultúrváros hangulata van a helynek (bár a külterületeken nem jártunk, csak a belvárosban), a sétálóutca pedig a gyönyörü épületekkel (többségükben szépen felújított), üzletekkel, az egymást követö tágas gondozott parkos terekkel, teraszokkal és kávézókkal teljesen elfeledtette velünk, hogy milyen vidékeken is haladtunk idáig. . .
Nem is haboztunk sokáig, haboztunk egy jó korsó sört az egyik teraszon, ahol megtapasztaltuk a Rusze-i attitüdöt is. A pincér srác udvarias volt és elegáns, asztalunkról gondosan letörölte az esöcseppeket, és kíváló sört szolgált fel. A körültekintése azért is volt figyelemreméltó, mert délután már volt egy ilyen élményünk a benzinkútnál, ahol a kutas egy spéci kendövel olyan gondosan törölte szárazra a némileg melléfolyt gázolajat a kannán, hogy azt hittem nem is benzinkutassal van dolgom, hanem egy éttermi pincérrel.
Benedekkel együtt csak ámultunk és remek hangulatunk támadt e távoli és szemmel láthatóan igen kultúrált helyen. Kíváncsiak lennénk milyen turizmus van errefelé modjuk szezonban, mindenesetre érdekes látni, hogy úgy nyüzsög a város a saját polgáraival, mint más városok turistákkal benépesülve.
A kikötöbe visszamenet aztán beszippantott minket egy asszimilációs örvény. Éhesek voltunk ugyanis, így betértünk Tyiso, az ex-marinár kikötöi csehójába egy jó kis sülthúsra és sörre. Tyiso-val nem tartott sokáig a barátkozás, cimboraként kezelt minket már az elejétöl fogva és magyarul beszélt nekünk mindenféle szavakat és kifejezéseket. Kérdeztük is, Tyiso, honnan tudsz magyarul, talán az idejáró magyar hajósoktól? 'Nem, nem' - mondta - 'Kurvi!' - válaszolta határozottan és 3 mp gondolkodás után már tudtuk, hogy semmit nem értettünk félre. Tyiso beavatott minket, hogy 22 év hajózásai alatt viszonylag sokszor megfordult Dunai hajóin a Magyar vizeken és jól ismerte a Magyar lányokat is. Esténk kedélyes orosz-magyar- német diskurzussal telt, majd az események tetöfokán Tyiso bemutatta egyenként a csehó plafonján körbefüggesztett lobogó-relikvia-gyüjteményét, melyet az adott ország hajósai dedikáltak is neki. Uccu, a végén nekem se maradt sok választásom, hamar bekarcoltam a szignómat S/V 'Glatisant' kiegészítéssel a Magyar lobogóra, a 'Dunaföldvár' nevü hajó legénységének aláírásai mellé.
Ezután már csak egy epizód maradt Tyiso kocsmájában, amikoris mindenáron 'kurvi'-kat akart nekünk hívni Tyiso. Kicsit zavarba is jöttünk, fejünket ingattuk, ekkor viszont azt kérdezte 'gay'-ek vagyunk-e. Végül az 'ohne geld' formulával hárítottunk és éreztük, hogy lépnünk kell de most már mihamarabb. Búcsúzóul még faggatott minket melyik pontonon áll a hajónk (teherhajósoknak nézett minket és mi gondosan nem árultuk el, hogy yachtosok vagyunk), azt azonban semmiképp nem akartuk megmondani. Ennek ellenére sikerült barátságban elköszönni azzal, hogy reggel még jövünk egy 'früshtück-re'.
Így telt el a napunk, majd egy jót szundítottunk a biztonságos és védett jachtklubban.
Reggelre kelve a jachtklubban kávéztunk is egyet Valeri-vel és az üzemanyagbeszerzésben segédkezö Kircsuval. Jachtklubunk 70 éve müködik Ruszéban, mostanában megviselte a rendszerváltás óta elapadt központi pénz, és a még nem csordogáló privátpénz hiánya. Leginkább lepukkantnak mondhatnánk, az az igazság, hogy sem a WC-t, sem a zuhanyzót nem használtuk túl szivesen, de talán ez lényegtelen. Elbüvölt viszont minket a helyiek hajós lelkesedése, a klubház emeletén levö relikviagyüjtemény (köztük egy Mahart Vitorlás SC-töl származó emblémás mentöpatkó), és a vendégkönyv, amibe mindenki írt, aki útban a nagy folyamon a tenger felé vagy onnan jövet megpihent itt, köztük több Magyar hajóegység is. Ezen kívül szinte minden náció, Norvégok, Angolok, Németek, söt Amerikai Atlanti-átkelö yachtok is, és nem is tudtuk szinte végiglapozni az összes bejegyzést, annyian. Nem vitás, hogy az Alduna túrahajós szentélye ez, kellö tisztelettel adóztunk hát a helyiek és a nagy elödök elött. Jó érzés volt látni, hogy expedíciónk mennyire nem kivételes, hány rokon lélek járta elöttünk e vizeket, s tett sokkal, de sokkal merészebb utakat, még a Fekete tenger legkeletibb vidékeire is. Büszkék vagyunk, hogy a vendégkönyvben jelenleg az utolsó bejegyzés egy kis magyar hajótól származik, fényképpel (ott helyben csináltuk és kinyomtattuk) és az isteni pecsjáttyal feldíszítve, angulul és magyarul. . .
Kávé után utunk ismét a városba vitt, hogy reggelizzünk. Rusze újabb meglepetéssel szolgált, amikor betértünk egy CBA-ba. Otthon nem is nagyon tudni erröl, de kis hazánk kiskerlánca keleti gyarmatosításba fogott. A CBA itt még kultúráltabb, mint otthon, kb. úgy néz ki, mint a Kaisers.
Reggelinket egy kellemes parkban költöttük el, ahogy megfigyeltük a munkába induló fegyelmezett és azt kell mondjam elegáns Rusze-i polgárokat. Jöttek-mentek vonultak elöttünk a sötétöltönyös idösebb urak, a kosztümös fiatal lányok, itt-ott parkgondozó munkások sürögtek, a teraszokon néhány Rusze-i reggeli kávéját szürcsölte, újságját olvasta, mi pedig a friss péksütemény majszoltuk kedvünkre. Milyen nagyszerü hangulat is ez, figyelni ezt az életképet.
A városi civilizált hangulat aztán hamar elmúlt, ugyanis indulnunk kellett, haladni szeretnénk tovább. A kijelentkezésben ismét Kircsu segített, aki 59 éves fiatalos, máig aktív marinár, a Tzar Karojan tolóhajón szolgál és két felnött gyermeke van. Tiszteletünk Kircsunak, aki egy teljes hajós életpályát járt be, eközben egy szép családot épített maga köré, megörizte egészségét, jókedvét, és elkerülte a Tyiso-féle irányvonalakat, legalábbis úgy tünt nekünk, Kircsu egy igazi hajós gentleman.
Kircsu a hivatalba menet még felvitt minket a római-kori romokhoz, ahol-is kiderült, Rusze eredeti római neve Sexsaginta Pristu, így mondhatjuk, hogy a Sexsanginta a meglepetések tárháza volt számunkra.
Amikor 12-kor elvégeztük a kijelentkezéssel kapcsolatos hivatali ügyeket, eloldottuk köteleinket, még percekig bámultuk a távolodó jachtklub rozsdás molóinak körvonalát, talán soha nem jutunk újra el erre a baráti helyre.
Ismét navigálni kellett, elsö feladatunk a Rusze-i híd alatti áthajózás, ahol a 10m-es árboc elméletileg böven elfért, de sok elméleti hajós törte már össze a hajóját, nagyon is gyakorlatias módszerekkel. Így hát a hidat közelítve sodrásirányba álltunk és lebegve-ereszkedve méterröl-méterre engedtük be magunkat a híd alá, gusztálva a fennt maradó métereket. Két méter szabad tér maradt. . . Lényeg, hogy átértünk, szabad a pálya.
Délután menetben elkezdtük a hajó átpakolását, pár nap és a tengerre érünk, nem maradhat a mostani laza elrendezés, lesz mozgás böven. 200 km maradt a Duna-tenger csatornáig, holnap estére már odaérhetünk.
Az esti táborhely a szokásos dzsungel-kikötés, már rutinból csináljuk, hiányozni fog.
Helyzetünk: 411 fkm, Albino sziget, 44 07.414N 026 51.154E

(előző nap)(következő nap)






















(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ