Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.05.12. Péntek: 'S az árbocot puszta karjuk erejéböl, a magasba állíták'

Az Aldunán is végre beköszönött a tavasz. Az elsö igazán kellemes, napos idönk volt. Egész melegünk lett.
Táborhelyünket elhagyva elöször is elértük a hármashatárt. A bal part (menet irány szerint, völgymenetbe kell a partot jobb/bal szerint megkülönböztetni) itt Románia, míg a jobb parton a Szerb oldalt felváltja a Bolgár. Van egy pont, ahonnan mind a három országba belátni. Ezen a ponton, a jobb parton, a folyóra


merölegesen van egy vonal, a Szerb-Bolgár határ, ahol a vonaltérképünk egy jó vastag 'Vasfüggöny' elnevezésü elválasztást jelöl.
Nem nagyon írtunk a partvidékröl mostanság. Nos, a Vaskapu I és Vaskapu II zsilip között igazán szép partvidék volt. Itt már nem nagyon vannak hegyek, inkább csak dimbekdombok, a végük a víznél löszösen beleszakad a folyóba. A dombok pedig igazán gyönyörüek. Legeltetnek rendesen errefelé, ezért hatalmas bujazöld, rövidrelegelt rétek terülnek el, amiket kisebb erdöfoltok határolnak, a parti részeken pedig egy-egy terebélyes, vastagtörzsü magányos fa is áll, ilyenböl olyan sokat láttunk, egyenként le is fényképeztük öket, nagyon szépek voltak, mint egy festményen.
A parti löszös leszakadásokat pedig meg-meg szakítja egy a partra lankásan érkezö kisebb völgynyiladék, amiben általában egy kis ösvény kanyarog, a széleit fák övezik. Mondtam is Benedeknek, milyen hangulatos lehet itt a partról, a vízhez érni, ahogy ballagsz lefelé a kis ösvényen, a tarisznyában jófajta sonka, szalonna, friss kenyér, és persze egy príma flaska pálinka. Majd ahogy egyre lejjebb érsz a parton, lassan, a fák lombjai közt ki-kikandikál a nagy folyam víztükre, végül pedig teljesen elédtárul. Leheveredsz ott a parti füben, meguzsonnázol, aztán pecázol kedvedre. Gondolom eképp élnek errefelé a népek.
Benedeknek tetszett a fantáziaképem, csak kiegészítette azzal, hogy a fübe leheveredés elött gondosan kerüljem ki a vízparta hajított mosógép és autóalkatrész roncsokat, a felrétegezödött szennyvíz és olaj foltokat. Na jóvan gondoltam, aztán visszatértem gondolatban a hajóra.
A Vaskapu II zsilip alatt már visszatért a Magyarországról jól ismert extrémváltozatos, alacsonyabb-fás / magasabb-fás / közepesen-magas-fás, kicsikefás partvidék. Annyiból azért izgi kezd lenni a part, hogy közelít az Aldunai hajósok által már baharangozott szuperszéles, szigettekkel szabdalt, sokjáratos vidék, ahol már kicsit nehezebb eligazodni, pláne magasvíznél. Mi is már elkezdtünk gondolkodni ott-ott, hogy melyik a hajózóág. Persze ez nem jelent ránk veszélyt az 1.17-es merüléssel, de inkább okozhat akut verejtékezést a völgymeneti hatbárkás tolóknak. Elörelapoztunk kissé a vonaltérképben, mert kiváncsiak voltunk, mi is jön majd, aztán az 590-es folyamkilométernél felfedeztünk egy olyan térképrészletet, amin már vidáman lehet demonstrálni akár az emberi emésztörendszer béltekervényinek minkéntjét is, annyira nem egyszerü. Már alig várjuk.
A nap nagy eseménye mégis az árbocállítás volt. A hajón olyan árbocállító rendszer van, hogy daru nélkül lehet fel és leengedni az árbocot. Ez Holland patent, ott van erre szükség sokszor olyan helyeken, ahol egy másik vízterületre áthajózva kell egy alacsony híd alatt elhaladni, vagy éppen hosszabb csatornatúrára indul az ember. Az árboctöben egy keresztcsap van, azon tud elfordulni és ledölni hátrafele. Elöl pedig egy keret van, ami biztosítja, hogy döntéskor még a fekvö helyzethez közel is kellö nyomatékot lehessen adni (ilyenkor a keret magasan áll, és azon van átvetve a felállítókötél). Maga a felállítás nem volt bonyolult, inkább az összes kötél beszerelése, meg az árboctalp elektromos csatlakozóinak az illesztgetése. Azt kell mondjam, nagyon jót tett a lelkemnek, hogy az árboc fenn van, megint vitorláshajón érzem magam, sokkal szebb így a hajó, mint az elfektett nagy árboccal és tekervényes kötelekkel, ráadásul sokkal több helyünk is van a dekken.
Vitorlázni nem sikerült még, sajnos a szél se volt túl remek, aztán az árboctartó kötelek megfeszítése is egy külön türelemjáték, és a feszítök egy részét is lecserélem most, szóval ezzel már nem volt idö foglalkozni. Végül este hét felé találtunk egy a tegnapihoz hasonló jó kis táborhelyet.
Benedek ma nagyot remekelt, este kenyeret sütött. Mivel a hajón nincs sütö, ezért a kenyeret lepényként kell megsütni, serpenyöben. Elképesztöen finom volt, nagyon megdícsértem, hogy felbiztassam további sütésekre. Véleménye szerint viszont iszonyat macerás volt, úgy vettem észre nincs nagyon kedve mégegyszer nekiállni. Nem baj, legalább majd én is megtanulom.
Helyzetünk: 728 fkm, ma nem jegyeztük le a GPS pozíciót, Lom Bolgár város alatt 10 km-el vagyunk, és több mint félúton a tengerig.

(előző nap)(következő nap)

























(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ