Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.08.20. Vasárnap: A kráterektöl az álomhangú Francesco-ig

Micsoda kalandos nap!
Reggel az Etna oldalában ébredni nagyon jó, illetve nekünk nagyon tetszett. Szerencsénk volt, mert olyan korán fenn voltunk a hegyen, hogy még megelöztük a turista tömeget, legalább egy darabig.
Az Etna sajnos (illetve a mi számunkra sajnos) épp most nem túl aktív, megtudtuk, hogy jelenleg nincs is lávafolyás, csak füstölgés. Nem is emlékeztem, de 2000/2001-ben olyan kitörés volt, hogy itt fenn a


Sapienza bázison, ami a túrák kiindulópontja sok minden megrongálódott. Innen a bázisról kötélpálya visz fel 1000 méterrel magasabbra, ennek az alját is elvitte a láva anno, most már kijavították. Amúgy alatta teljesen sípályának kinézö elkerített sáv látszik: valóban télen itt böven akad hó, síelnek is az olaszok. Érdekes lehetett amikor itt özönlött a láva. Most már csak a hatalmas megkövesedett lávafolyamokat látni a környéken.
A bázisról rövid sétát tettünk a Silvestri kráterekhez, ezek a legutoljára létrejött kráterek, az 1892-es kitöréskor keletkeztek, Elképesztö a táj. Koromfekete minden, itt-ott néhány gaz-szerü növény, vulkanikus sziklatenger a lávafolyam megszilárdult alakjában, tufás kövek, apró kavicsokból álló poros-hamus süppedös talaj, alig lehet mászni rajta. A Holdon se lehet nagyon más, csak a gravitáció kisebb, nagyobbakat tudnék lépni. Egy helyen egy fa maradványai, a törzse és pár ága épp látszik, hogyan nem égett el?
Sokat tanakodtunk végül a kötélpályás kirándulást kihagytuk, idöközben hatalmas tömeg kerekedett. Mindketten a lávára voltunk ráindulva, és az most nincs. Ellenben úgy döntünk, megkerüljük autóval ez egész hegyet. A hegy oldala tele van falvakkal, egyikröl másikról azt írja az utikönyv, csodával határos, hogy nem pusztult még el a kitörésekben. És tényleg, utunk egy kis kápolna mellett vezet el, ide szabályosan benézett a lávafolyam, a kápolna oldala kilyukadt a lávától, de a kápolna nem égett le! Nem kell mondani, zarándokhely lett belöle.
Délután a hatalmas forróságban elkeveredtünk egy spéci hegyi folyóhoz az Alcantara-hoz, annak is egy különös szakaszára. Emitt a szük kanyonba az út mellöl lépcsök vezetnek le. Egy véletlenül igen kiterjedt lapos, sekély szakaszon rendes fürdöhely alakult ki, az Olaszok százával jönnek ide strandolni, remekül lehet ejtözni a hüs hegyi folyó lapályos bokáig érö vizének partján. Ugyanitt feljebb szük hasadékból érkezik a víz, fel lehet gyalogolni a kanyonba, most augusztusban fürdöruhában is müködik a dolog, egyébkén a hideg miatt védöruhát is osztanak (kantáros csizmás vízhatlan horgászgatyát). Érkeztünkkor indult meg felfelé egy kanyoning csapat.
Elidöztünk mi is egy lapos sziklán, csak lestük az olasz vircsaftot, a napozó szerelmespárokat, a bohém ugráló suhancokat, az árnyékban hüsölö sokgenerációs olasz családokat, ahol a mammmma tálalta hütötáskából mindenkinek a rizottót (de jó nekik!), nem mindennapi látvány, kedves hangulat ahogy a loaclpeople-ek nyaralnak.
Estére lekeveredtünk a tengerpartra, Letoianni beach-ére.. Itt is van csendélet böven, tényleg milyen furcsa, hogy itt családokban (nagypapival, nagymamival!) nyaralnak az emberek, sógorkomák beszélik meg az élet dolgait, a gyerekek tobzódnak, mindez hatalmas napernyötáborokban.
Estére sem szakad meg a kalandok sora, épp bolyongunk Letoianni tengerparti városban csak úgy eltölteni az idöt, amikor különös dolog történik, a Piazza-n szinpadot készítenek! Hamar letanyázunk. Egy ellenszenves nyájas-mosolygós kedélyeskedö alak, tippem szerint a helyi polgármester hevesen szervezkedik, egy másik szerencsétlen kinézetü, valószínü a pakolómunkások fönöke pedig gondterhelten próbálja megérteni mit akar a kedélyeskedö.
Nem telik sok idöbe, hatalmasat esek pofára. A szinpadon megjelenik az Oblivion klasszikus-zene formáció három hegedüvel, csellóval, zongorával, fuvolával. A szerencsétlenképü pakolómunkás pedig öltönyben (!) feljön konferálni, basszus ö a polgármester ! De akkor ki a másik? Ez is hamar kiderül, mert a kedélyeskedö nem más, mint Francesco La Spada, a szicíliai tenorkirály, úristen! A mester hamar megvillantja magát és már esek is le a székröl. Jóideje már, hogy ritkán hallok élö klasszikus zenét, pedig nagyon szeretem, de ilyen szédÍtö tenor éneket ilyen közelröl ennyire olasz helyen, ennyire olaszokkal, egy ennyire olasztól (illetve szicíliaitól), ez valami örület itt, a tengerparton, a pálmafákkal övezett piazza-n, a zene a csontomig hatol. Elájultam. A mester hangja olyan bódítóan finom hogy a karomon feláll az összes ször és a hátam borsózik, mellettem levö széken egy estélyiruhás localpeople hölgy végig együtt énekel Francesco-val, a közönség pedig teljesen bezsong. Micsoda asszimilációs örvény ez, meddig húz még?
Hatalmas élmény volt ez a koncert, csak kerüljek haza, Francesco Da Spada CD-t fogok szerezni (remélyem van ilyen is), amin F.P. Tosti müveit énekli, a program szerint ugyanis ezek voltak terítéken leginkább és ezek voltak a legszebbek a Verdi és Mascagni szerzemények mellett.
Éjfél felé jár, amikor eszmélünk, ideje indulni. Aludni is kell valahol és reggel 9-kor indul Emese vonata Calabria-ból Nápolyba, ahonnan hazarepül. Már egy ideje szorít a gyomrom, hogy hazamegy a drágám. Eddig az élményektöl nem figyeltem erre.
Egy kempingbe térünk be végül, itt jól elleszünk reggelig.
Helyzetünk: egy szicíliai kempingben valahol félúton Taormina és Messina között

(előző nap)(következő nap)















































































































































































(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ