Glatisant - vitorlás kalandozások

KEZDŐLAP          POZÍCIÓ          HAJÓ          HAJÓNAPLÓ          GALÉRIA          LEGÉNYSÉG          RÁDIÓ          LINKEK          KAPCSOLAT         

2006.08.19. Szombat: Irány szicília, azaz hol van Jean Reno zongorája?

A mai nap igazi kirándulás kezdödik. Glatisantot kedves nyugalmában hátrahagytuk Janikában és a kis Fiattal nekiiramodtunk. Érdekesen érzem magam, ahogy egy autó volánjánál ülve húzunk a tengerparti úton. Valahogy idegen az érzés, de jó, mellettem a kedvesem, azt hiszem Dolce Vita van, egy filmben is szerepelhetnénk.;o)
Reggio Calabria 100 kilométerre van, hamar elérjük, és ki is derül, hogy San Giorgioból megy csak komp,


továbbmegyünk. A komp itt is a mindennapok része, Isztambul jut eszembe, ahol az Európai és Ázsiai oldal között a kompok úgy járnak, mint nálunk a metró. Itt is ugyanaz a helyzet, se alagút, se híd, egymást érik a kompok, az autók tömött sorokban várják az Imbarchi-t , a behajózást, szerintem nincs sokkal több tíz percenként, hogy elindul egy ilyen komp monstrum kb. 3-400 autóval. Hiába, ez az egyetlen kapcsolat a kontinessel, és Szicília nem kis sziget, ugye.
Kicsit felkészületlenek vagyunk, mert nincs utikönyvünk, hirtelen alakult ez a kirándulás, de az biztos, hogy Taorminával nem tévedünk nagyot, ide vezet elsö utunk. Tervezgettük, hogy még Glatisanton megnézzük a Nagy Kékség DVD-t újra, hogy beleéljük magunkat Taorminába, ott játsztódik ugyanis a szabadtüdös merülés világbajnokság, ahol a filmbeli Jean Reno (Enzo) és vetélytársa a valóságban is élt Jaques Mayol összemérik erejüket. Nagyon bohém a filmben ez a rész, a verseny elötti nap a két latin egy vízparti bárban berúgnak, és a bár medencéjében a víz alá költöznek (tíz perc víz alatt egyiknek se gond), ott kibontanak egy pezsgöt és ott isszák meg. Egy nagyon melankolikus pillanatban Jean Reno zongorázik, itt az élet értelmének meghányása-vetése csillan meg, mint dramaturgiai elem, szóval nagyon magával ragadó az a Taormina-i rész.
Efféle gondolatok cikáznak az agyamban miközben közelítjük a helyet, valahol hol lehet Jean Reno zongorája?
Taormina kétszer is meglep minket. Elöször is hatalmas csalódás, olyan zsúfoltság van, hogy nem tudunk megállni, el is megy a kedvünk kicsit, kifogtunk egy turista gócot, ahol létezni se lehet? Ráadásul kiderül, Taormina nem is a tengerparton fekszik, hanem egy fennsíkon, a beach-re kötélpálya vezet le, igen érdekes! De hogy lesz meg a zongora, ha nem a parton van Taormina?
Aztán elájulunk attól, amit látunk. Bejutunk végül a városba, ami valóban nem a tengerparton van, de így legalább szuper a kilátás, és a város elképesztö. Teljesen töményen történelmi és gyönyörü, olyan mennyiségben és szépségben vannak itt középkori, múltszázadi épületek, hogy nehezen hihetö, mindenfelé sikátorok, lépcsök, lugasok Egy, parfümériaként üzemelö kis porta köbejárata a Mátyás Templomra emlékeztet, míg máshol egy üzemen kívüli nagyon régi szép már-már lepusztuló épületen hatalmas betükkel: Sesto Acuto Night Club, International Cabaret. Már az épület is többszáz éves, de a jelek szerint a kabaré is valamikor csak a háború elött élhette fénykorát.
Nagyon kivételes hangulata van az ilyen helynek, ahol töményen érzi az ember, ez a pihenöhely nem tegnap lett bódékból és gipszkartonból összedobva, de hosszú évtizedek, taván századok óta egy kivételes hely, az ösök ösei is itt pihentek, köztük királyok, a Rotchildok és még sokan mások. Chamonix-ban volt hasonló érzésem, ahol nagyon egyértelmüen nem csak egy síközpontban voltam, hanem a síelés, alpinizmus egyik alapító szentélyében, a házak között sétálva nem nehéz elképzelni amikor az úttörök fa sílécekkel, hágóvasakkal elindultak a Mont Blanc-ra.
Váratlanul rábukkanunk a Wunderbar nevü helyre, felette 1880-ból való felirat: La Duca Viaggi, American Express Rep., erösen megkopva, azt szeretném hinni a hely kinézete alapján, talán Hemingway is járt erre, de a frissen beszerzett utikönyv szerint Greta Garbo és Tenessee Williams biztos, hogy itt koktéloztak! Remekül néz ki, ráadásul milyen jó érzés, hogy egy ilyen szép hely szinte változatlan fenn tud maradni, megörzi az arcát a modernizáció ellen is, és azonosan szépnek találom én is, mint anno Greta Garbo, ez egy ilyen történelmen, korszakokon átívelö csodás párhuzam.
Sokáig bolyongunk az ódon falak között, nehéz betelni a várossal. Itt-ott csak leülünk és eltöltünk egy felórát. Hamar ránk köszönt az este, búcsúzunk Taorminától. Nem találtuk meg a zongorát, de találtunk sok mást.
Még felkiránduluk a város feletti várba és megnézzük az éjszakai látképet, aztán már sötétben elindulunk, hogy éjszakai szállást keressünk.
Sötétben, lassan kanyarog az út felfelé a magas hegyre, míg végül elérjük a Sapienza hegyi menedéket, ahol több tucat szintén itt hobózó lakóautó között mi is lakóautóvá alakulunk, és megpihenünk.
Itt töltjük az éjszakát, 1910 m tengerszint feletti magasságban, Európa legnagyobb müködö vulkánjának, az Etnának az oldalában.
Helyzetünk: Refuge Sapienza, Etna, 1910m 37 41.694N 015 00.323E

(előző nap)(következő nap)






















































































































(előző nap)(következő nap)
































Üdvözöllek, Látogató!

Ez egy hajós blog. A nevem Máté, 1988 óta vitorlázom, 1993 óta a tengeren is hajózom. 2006 óta, ahogy időm és pénzem engedi, Európa vizein kalandozom kis hajómmal, a Glatisanttal. Ezekről az utazásokról szól ez az oldal.
Kellemes böngészést!

Útvonal, pozíció

KINAGYÍT

Korábbi útvonal

HAJÓNAPLÓ